Egy gyakori élethelyzet: az alapító volt a tulajdonos és az ügyvezető is
Képzeljünk el egy sikeres magyar családi céget. Az alapító egyedüli tulajdonos és ügyvezető. Ő építette a vállalkozást, ő tárgyal a bankkal, ő dönt a nagyobb ügyfélszerződésekről, ő hagyja jóvá a fontosabb kifizetéseket, és ő ismeri a család valódi terveit. A cég nyereséges, a vezetői csapat tapasztalt, de a kulcsjogosultságok még mindig az alapítónál vannak. Aztán váratlanul meghal.
A család első reakciója természetesen nem üzleti. Gyász, sokk, bizonytalanság – mindezt tetézi, amikor a családi vállalkozás működése szabályosan megbénul, amikor nincs ügyvezető, nincs érdemi aláíró, nincs rendezett banki jogosultság, nincs végrendeleti végrehajtó, és nincs előre rögzített családi döntési rend sem.
Korábban már írtunk olyan helyzetekről, amikor a vezető átmeneti időre esik ki. Az ügyvezető-tulajdonos halála esetén teljesen más a helyzet, mert az átmeneti, „időnyerő” stratégiák ebben a helyzetben egyáltalán nem használhatóak. Ha a fentiekre nincs előre felépített válasz, a cég működése nagyon gyorsan elakadhat.