Minden modell rossz, de némelyikük legalább hasznos – szól George E. P. Box brit statisztikus híres mondása, ami persze jelzi azt is, hogy nem csak az amerikai jegybank szembesül a fenti dilemmával, hanem mindenki, aki a gazdaság és a tőkepiacok jövőjét szeretné megérteni – jegybankárok, gazdaságpolitikusok, elemzők, és mi, befektetők is. A gazdaság amúgy is folyamatosan változik, ami pedig az elmúlt négy-öt évben történt, az valóban sok szempontból példanélküli. Járványhullámok, háborúk, összeomló/újrainduló ellátási láncok, energiaár-hullámvasút, hatalmas költségvetési stimulusok – nem csoda, ha az elmúlt évtizedekre illesztett gazdasági modellek bizony nem funkcionálnak túl jól ebben a szép új világban.
A baj mindezzel csak az, hogy az első bekezdésben említett jelenlegi optimista tőkepiaci hangulat nagyban arra épül, hogy a FED sikerrel járt, hogy a nehezén túl vagyunk. Az amerikai jegybank legfrissebb előrejelzése alapján az amerikai gazdaság az elkövetkező években 1,5-2% körül növekedhet, stabil, 4% körüli munkanélküliség és 2%-ra visszacsökkenő infláció mellett. Minden rendben, jöhetnek tehát a kamatvágások – amiből áraz is az elkövetkező 12 hónapra négy darabot a piac.
Egy probléma van csak: ahhoz, hogy a fenti optimista árazások ne sérüljenek, tökéletes mikró-menedzsmentre és kamatpálya kalibrációra lenne szükség, hibátlan jövőbelátásra egy olyan szereplőtől, aki az elmúlt időszakban a feje tetejére állt világban nem bizonyult túl jó előrejelzőnek. Bármelyik irányban is téved ugyanis a jelenleg árazott alapszcenárióhoz képest a FED, az lefelé mutató kockázatot jelenthet a kockázatos eszközökre, ezen belül is a részvénypiacokra.
Az egyik verzióban a FED túl korán lazít, a gazdaság újra úgy pörög fel, hogy az az infláció csökkenését is megakasztja, adott esetben visszájára is fordítja („no landing”). Újra emelkedhetnek így a hosszú állampapír-hozamok, ami kevésbé vonzóvá tenné a részvényeket, különösen a jelenlegi értékeltségi szintek mellett. A másik szcenárióban túl későn kezdi meg a kamatcsökkentéseket a jegybank, a korábbi monetáris politikai szigorítások késleltetett hatásai beesnek (ezzel szerintem sokan nem számolnak), a gazdaság átesik a kritikus ponton. A végeredmény: recesszió, amely idején hiába esnének a hosszú hozamok, és szaladna a megtörtént baj után valószínűsíthetően gyorsan kamatvágásokkal a FED, a gazdasági lassulás a vállalati profitokon keresztül ütné meg a tőzsdeindexeket.
Nagyon találó analógiát használ a BCA vezető globális stratégája, Peter Berezin arra, hogy mennyire nehéz is a jegybankok dolga. A hasonlata szerint a helyzet olyan, mint amikor egy régi, rossz melegvízrendszerű zuhanyzóval próbálunk pont az ideális, kellemesen langyos vízzel fürdeni. A csap megnyitását követően először alig jön melegvíz, amire aztán annak teljes elfordításával reagálunk – kis időbeli késéssel erre pedig a víz hirtelen túl forró lesz. A kart ekkor visszarántjuk a másik irányba, de a kellemes hőfok helyett valószínűleg a másik véglet, a túl hideg víz lesz a kimenet. A rendszerben lévő késleltetések miatt az ideális hőfokú víz beállítása nagyon nehéz – pont ahogy az ideális kamatszint megtalálása is az, anélkül, hogy a gazdaság ne csapongjon a túl meleg/túl hideg állapotok között. A túlfűtött gazdaság inflációval forráz, a túl hideg fagyos recessziót hoz, a kettő közötti egyensúly megtalálása pedig nagyon nehéz egy kiszámíthatatlanul, időbeli késésekkel működő rendszerben.
Nem azt állítom, hogy a piacok minden világok legjobbikát árazzák. Azt viszont igen, hogy egy meglehetősen szép világot, ahol a FED – ellentétben az elmúlt két évvel – helyesen látja a jövőt, és annak megfelelően is tud majd viselkedni.
Tökéletes időzítéssel, hibátlan kivitelezéssel és mindenféle külső sokk hiányában.
Erre természetesen van esély, de szerintem minimum 65-70% a valószínűsége annak, hogy a fent bemutatott két alternatív szcenárió valamelyike be fog következni (ezen belül is nagyobb a második, recessziós forgatókönyv esélye).
Az elmúlt években ugyanis egy dolgot biztosan megtanultunk: a világ nem egy egyszerű és tökéletes hely. És hogy gyakran nem a modelljeink szerint működik.
Pintér András - befektetési igazgató