Rendhagyó írást osztok meg most az APELSO blogon: ügyvéd szemmel foglalom össze élményeimet és gondolataimat az alternatív befektetésekről, melyhez az apropót a világ egyik legnagyobb alapkezelőjének, a BlackRocknak a szervezésében megrendezett, zártkörű londoni Private Markets Wealth Summit konferencia adta.
APELSO Blog
Élménybeszámoló a világ legnagyobb alapkezelőjének zártkörű konferenciájáról
A Szent Pál katedrális mellett sétálva azon morfondíroztam a csodás tavaszi Londont szemlélve, hogy ügyvédként számos vállalatfelvásárlási (M&A) tranzakciót átéltem már eladói és vevői oldalon is. Bizalmi vagyonkezelőként értettem meg azonban igazán az ügyfelek motivációját: eladóként általában tőkebevonás, terjeszkedés vagy éppen a kiszállás a cél, vevőként viszont sokszor a passzív (pénzügyi) befektetések, főleg kisebbségi részesedések esetén. Banki nyelven úgy is mondhatjuk: a diverzifikáció.
Számos esetben viszont aggódom, amikor egy-egy ügyfél elhatározza, hogy a vállalkozásában kemény munkával megkeresett jövedelmét a tőkepiacokon kívül, közvetlen tőkebefektetéseken keresztül akarja hasznosítani. Vannak ugyan, akik rendelkeznek a kellő tapasztalattal, idővel és energiával, hogy sikeresek legyenek (különösen, ha számukra ismert, otthonos iparágba fektetnek), sokaknak azonban ez nem adatik meg. Ilyenkor a barátok, ismerősök vagy egy kiváló ötlettel jelentkező idegen akár veszélyt is jelenthetnek a családi vagyon jövőjére nézve.
Bár a többség nem így vélekedik, de nincs ez másként az ingatlanpiacon sem. Bizonytalan, hogy meddig drágulhatnak még a lakások (emlékezzünk csak a 2008-as válság szomorú időszakára), és egy-két ingatlannál nagyobb portfólió már komolyabb időráfordítást is igényel. A megtérülés számításából pedig gyakran kihagyják a felújítási költségeket vagy az időnként „beduguló” piacot, így a hozam sem tekinthető mindig annyira rózsásnak, mint amit a befektetők remélnek.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy érdeklődéssel fordultam rá a már kevéssé csodás „Great Swan Alleyra” (ami a nevével ellentétben sem szélesnek, sem hattyúformának, de szerencsére még hosszúnak sem nevezhető), amely a Mooregate-t köti össze a BlackRock londoni székházának otthont nyújtó Copthall Avenue-vel. A téma ugyanis nem volt más, mint az alternatív befektetések.
De mik is ezek pontosan?
Alternatívnak minősül minden befektetés, ami nem a tőzsdén (az ún. public markets), hanem azon kívül (az ún. private markets) történik.
Ez egy nagyon változatos világ, hiszen kiválóan megférnek egymás mellett az ingatlanbefektetések (lakó-, ipari-, kereskedelmi ingatlanok – pl. logisztikai vagy bevásárló központok) és az infrastruktúra projektek (pl. Gatwick repülőtér megvásárlása, modernizálása), az érett cégekbe történő ún. „private equity” befektetések és a közvetlen kölcsönnyújtás (az ún. „private credit”). Nem egy homogén kategóriáról van tehát szó, viszont szinte mindenkit érint, mivel a közvetlen céges és ingatlanbefektetéseink is „alternatívnak” minősülnek.
Ezek után különösen érdekelt, mi újat tud mondani e téren egy olyan multi, mint a BlackRock. Úgy döntöttem, egy egyszerű kérdésre keresem majd a választ, miközben elhaladtam a földszinten található, és – cseppet sem meglepő módon fekete háttér elé – helyezett jókora BlackRock logo mellett:
Új ingatlant vegyünk inkább vagy érdemesebb alternatív befektetési alapokba fektetni?
Az események innentől jelentősen felgyorsultak.
Páratlan információtömeg és elemzési kapacitás a biztosabb befektetések megtalálása céljából
Az első nagy tanulsága a konferenciának, hogy az alternatív befektetések hatása a befektetéseink várható (azaz a valószínűsített jövőbeli) hozamára, valamint az árfolyamingadozásaira (azaz az ún. kockázatosságára) mérhetőek, elemezhetőek és modellezhetőek, sőt optimális szintjük tudományos eszközökkel általánosíthatók és így meg is határozhatók.
Vagyis az alternatív eszközosztály beépíthető a hagyományos pénzügyi portfóliótervezésbe.
A világ vezető befektetési cégei nem viccelnek: elképesztő pénzeket ölnek bele az elemző kapacitásaik növelésébe és a feldolgozott adatpontok számába. Képesek így már műholdas vagy más adatokból (pl. kamionok nyomkövetőiből) valós időben információkat gyűjteni és kiértékelni országokról vagy akár konkrét iparágakról, sőt egyedi cégekről is, felmérve azok gazdasági teljesítményét, megbízhatóságát, válságállóságát.
A rendszer sok ezer vagy akár millió adatpontot felhasználva tűélesen képes észlelni a legapróbb változást is. Így megoldódik az alternatív befektetések legnagyobb hátránya: az információhiány. Szemben ugyanis a tőzsdei és más nyilvános befektetésekkel, ahol jogszabályok tömegei írják elő az átlátható működést és a befektetési információk közzétételét, az alternatív befektetések területén ilyenek nincsenek. A magánbefektetőnek ezért egyedi és költséges jogi, adózási stb. átvilágításokra kell hagyatkozniuk egy közvetlen tőkebefektetés megtételéhez. A nagyok ezzel szemben és ezek mellett kifinomult informatikai rendszerekkel dolgoznak (ma már jellemzően rohamosan fejlődő AI támogatással), melyek segítségével objektívebb és megbízhatóbb képet kapnak az egyes befektetési lehetőségekről.
A kiterjedt elemzési és adatkapacitások szerencsés mellékhatása az is, hogy küszöbön áll az idő, amikor nemcsak a nyilvános vagy tőzsdén jegyzett pénzügyi portfóliónkat elemezhetjük teljes részletességgel, hanem a teljes vagyonunkat, ideértve akár a céges és ingatlanbefektetéseinket is.
Fontos megérteni az alternatív befektetések hozamnövelő hatását. A kiterjedt elemzéseknek hála meg lehet határozni azt is, hogy miként hatnak az alternatív befektetések a portfóliónk egészének teljesítményére. Az eredmény minden esetben ugyanoda vezet:
Egy több, diverzifikált alternatív befektetésekből álló portfólió (pl. private equity, ingatlan, infrastruktúra projektek) – azonos kockázati szint mellett – jelentősen és megbízhatóan növeli befektetéseink jövőbeli hozamait.
A kérdés, hogy miként.
Először is fontos leszögezni, hogy nem egyedi cégekről, ingatlanokról stb. van szó, hanem egy jó néhány projektből álló kosárról (befektetési alapba csomagolva), amelyek kiiktatják az egyedi befektetések kockázatait. Amíg ugyanis közvetlenül fektetünk egy cégbe vagy ingatlanba, addig minden pénzünket erre az egy „lóra” tesszük fel. Ha a cég csődbe megy vagy az ingatlan megsemmisül, akkor a befektetésünk is füstbe megy. Ha viszont egy sokelemes kosár kisebb hányadot képviselő befektetése dől be, attól még a kieső hozamot a többiek teljesítménye ellensúlyozhatja (és általában ellensúlyozza is). Ezért (is) veszélyesek a kisszámú, nem kellőképpen átvilágított egyedi magán tőkebefektetések. Ha megfelelő számú és minőségű alternatív befektetést sikerül összegyűjteni, akkor a hozamnövelés fő tényezője éppen a tőzsdei jelenlét hiánya.
Nyilvánosan jegyzett árfolyam nélkül ugyanis az adott vállalat nincs kitéve úgy a befektetői közhangulat kényének-kedvének, mint tőzsdei cégek. Ezért cserébe sokkal inkább tudnak a saját üzletmenetükre fókuszálni, miközben – a kevesebb szabályozásnak hála – rugalmasabban is tudnak reagálni a piaci és az olyan gazdasági kihívásokra pl. mint az infláció. Ezeknek a cégeknek az értéke ezért időben is sokkal stabilabb, ami visszaköszön a portfóliónk értékingadozásának alacsonyabb fokában is. A másik oldalról természetesen az ilyen részesedéseket nehezebb adni-venni, ezért az alternatív befektetések zöme is hosszútávra szól, és nem tud olyan likvid lenni, mint egy magas kapitalizációjú tőzsdei cég részvényei.
Végezetül nagyon fontos tényező a merítés. Míg magánbefektetőként jellemzően helyhez és iparághoz vagyunk kötve, addig a multinacionális vállalatok, mint a BlackRock is, otthonosan mozognak szinte minden iparágban és minden földrajzi régióban, és – a fent írtak miatt – sokkal bővebb adatsorokhoz férnek hozzá. Ha belegondolunk, ez alapfeltétel is, hiszen a nyilvánosság szabályainak kiiktatásával kieső információt pótolni kell a döntéshozatalhoz, különben a portfóliómanagerek is csak „zsákbamacskát” vennének.
Az elképesztő erőforrásoknak hála ugyanakkor a multik nemcsak jobb minőségű befektetésekhez férnek hozzá, de tőkeerejük révén jobb feltételek mellett is fektetnek be, mint az egyedi befektetők.
Ezeket a befektetéseket aztán – az EU-s szabályozás legújabb vívmányainak hála – ma már befektetési alapok révén szét lehet porlasztani, és eljuttatni a magánbefektetőkhöz is.
Magyarországon pl. rövidesen már TBSZ-re helyzhetően is el lehet érni majd olyan alternatív eszközöket, amelyek korábban csak a leggazdagabbak kiváltságai között szerepeltek.
Milyen projektekbe fektethetünk?
A konferencián elhangzottak szerint a mindenki számára elérhető tőzsdei cégek (public markets) mindösszesen a Föld befektetési lehetőségeinek 12%-át teszik ki. Az alternatív befektetések ezt a szűk kört rendkívül szélesre tudják tágítani. A legérdekesebb azonban akkor is, hogy milyen példákkal találkozhatunk, mire lehet számítani.
A konferencián számos példa elhangzott, több projekt képviselője személyesen nyilatkozott is. Az egyik legérdekesebb talán a Gatwick-repülőtér volt, ami a közelmúltban ment át egy komolyan modernizáláson. A projekt ugyanakkor jó példája az infrastruktúra jellegű beruházásoknak, amely emellett jelentős megtérülést tud biztosítani a befektetők számára is. Ez nem véletlen, hiszen – mint kiderült – a repülőtér lényegében egy olyan bevásárlóközpont, ahova az emberek kénytelenek betérni, ha el akarják érni a járatukat (vagy éppen lekésték azt, de erről később...)
Mint látható a kis költségvetés nem jellemzője a legtöbb projektnek. Ilyenekbe eddig jellemzően kizárólag intézmények, illetve a legvagyonosabb egyedi befektetők, esetlegesen Family Office-ok tudtak befektetni.
A jövőben viszont számos olyan gigaberuházás lesz elérhető a privátbanki ügyfelek számára, amelyek eddig csak intézményeknek vagy a legnagyobb nemzetközi befektetők számára volt megközelíthatő.
Ingatlanba fektessek vagy válasszak alternatív befektetést?
A konferenciát – a projekteket, az elemzési kapacitást, az alternatív portfólió hozamnövelő hatását – végig hallgatva indultam el haza másnap. Véletlenül éppen a Gatwick repülőtérről, ahol magamat használva emberkísérletként le is tesztelhettem a megújult biztonsági kapukat. A bevont tőke áldásos hatásaként a társaság által vállalt 5 perc helyett 4,5 perc alatt át is jutottam. Eközben pedig érthető okokból arra a következtetésre jutottam, hogy befektetőként és szolgáltatóként is oda kell figyelnünk az alternatívok rohamosan fejlődő kínálatára.
A kapuk felé véve utamat aztán visszakanyarodtam az eredeti kérdésemhez, és összevetettem az értékpapírosított alternatív eszközosztályt a közvetlen ingatlanszerzéssel. Egy dolog mindenképpen az ingatlanok mellett szól: az alternatív alapok befektetési jegyeibe továbbra sem lehet „beköltözni”. Az ingatlanvásárlást így nem fogják teljesen kiváltani az alternatív befektetési alapok. Ugyanakkor az értékpapírral nem kell foglalkozni (megteszik ezt a portfóliómanagerek), és amiatt sem kell aggódnunk, hogy a befektetésünket lelakják a bérlők vagy – ami sokkal fontosabb –túlzott kitettséget eredményez a hazai ingatlanpiacnak és a szeszélyes likviditásának. Ráadásul teljes portfóliót kapunk, akár TBSZ-re tehető módon.
Az alternatív befektetések tehát összességében igenis nyújthatnak „alternatívát” az ingatlanbefektetések helyett/mellett. Különösen, ha nem akarunk velük aktívan foglalkozni (pl. közös költséget fizetni, számlázni stb.)
Még inkább alkalmasabbak azonban a közvetlen tőkebefektetések kiváltására, vagy éppen az ilyenekből fakadó előnyök beemelésére azokba a portfólióba, ahonnan most az alternatív eszközök nagyon hiányoznak.
A magasabb hozampotenciál és a kevésbé ingadozó árfolyamok magukért beszélnek, ha hosszú befektetési időtávot engedhetünk meg magunknak.
Még akkor is ezek a gondolatok köröztek a fejemben, amikor a 25-ös kapu helyett a 24-eshez mentem, és hiába hangzott el felettem a last call a budapest járatra, én csak az alternatív eszközök jövőjét láttam magam előtt...
dr. Illés István - partner, igazgatósági tag