Két gyerek, két teljesen más életút – hogyan legyen igazságos juttatás?

Kevés családi döntés terhel meg annyira egy vállalkozót, mint amikor kimondja: „lassan hátrébb lépek”. Nem azért, mert ne lenne megérdemelt sok évtized után a kevesebb munka, kevesebb feszültség, hanem azért, mert ilyenkor egyszerre kell jó gazdának, felelős szülőnek és józan döntéshozónak lenni – és a három szerep ritkán ugyanazt súgja.

A legtöbb családi vállalkozásnál előbb-utóbb eljön a helyzet, amikor a gyerekek útjai elválnak egymástól: az egyik benne él a cégben, viseli a felelősséget, dolgozik az emberekkel, a számokkal, a beruházásokkal. A másik teljesen más pályát választott – nem rosszabb, nem jobb, csak más. Ilyenkor a „méltányos” és az „egyenlő” szavak gyorsan összeütköznek.

Az élethelyzet: két gyerek, két világ – és egy működő gyártócég

Adott egy stabil, érett szakaszban lévő gyártó vállalat, amelyben a tulajdonos-ügyvezető hosszú évek munkájával felépített egy jó nevű, kiszámíthatóan termelő céget. Most azonban szeretne visszavonulni: nem eltűnni, nem „kiszállni”, hanem fokozatosan átadni a napi irányítást a következő nemzedéknek.

Két gyermeke van: Az egyik gyermeket nevezzük Istvánnak, aki itthon él a családjával és aktívan részt vesz a cégvezetésben. Jelenleg pénzügyi igazgató, jól látja a vállalkozás működését, a kockázatokat, és reálisan meg tudja ítélni, mit bír el a vállalat. A másik gyermek, hívjuk Pálnak, teljesen más életutat választott. Külföldön él a családjával, és egy modern art galériát működtet. A vállalkozói működés közel áll hozzá, de nem érdekli a a családi cég irányítása, és nem is szeretne részt venni a döntésekben.

A tulajdonos célja egyszerűen hangzik, de valójában összetett: az elsődleges célja volt, hogy a családi vállalkozás működőképes és versenyképes maradjon, ennek érdekében a vállalkozás vezetését átvevő gyermek kapjon valós döntési jogot és ösztönzést, de a másik gyermek se érezze magát „kihagyva” vagy másodrendűnek, és mindez ne egy későbbi öröklési vitában dőljön el, hanem előre, békében, szabályozottan történjen meg.

A megoldáshoz a család a bizalmi vagyonkezelést választotta.

Az ügyfélpéldánkban a családfő alapító-tulajdonos egy mondatban fogalmazta meg a lényeget:

„Azt szeretném, hogy aki viszi a céget, az dönthessen és feleljen érte. De azt is akarom, hogy a másik gyerekem biztosan érezze: ő is fontos, és neki is van jövőképe ebből a vagyonból.”

Ez már önmagában kijelöli a logikát: nem mindent kell felezni, hanem a megfelelő dolgokat kell a megfelelő módon elosztani.

Miért a bizalmi vagyonkezelés a jó megoldás?

A bizalmi vagyonkezelés lényege, hogy a tulajdonos nem ad-hoc módon ajándékoz, és nem is „ráír” valamit valakire, hanem létrehoz egy szabályrendszert, amely szerint a vagyon és a juttatások működnek, és kijelöli, ki dönthet, milyen keretek között.

Ebben a családban a bizalmi vagyonkezelés azért volt ideális, mert egyszerre tudta kezelni a cég működőképességének védelmét, a vezetés átadását, és a két gyermek közötti méltányos juttatási rendszert.

A konkrét megoldási logika: „irányítás” és „vagyonérték” szétválasztása

A bizalmi vagyonkezelés létrehozása során a legfontosabb lépés az volt, hogy különválasztották a cégiránytást és a hozamból való részesedést. Ez a két dolog egy családi vállalkozásban nem mindig ugyanaz – és nem is kell, hogy ugyanaz legyen.

Az irányítás (kontroll)  Istvánnál marad, a cégben dolgozó gyermeknél

István a cégben aktív gyermek, aki olyan jogokat kapott a struktúrában, amelyek biztosítják, hogy  a napi működéshez szükséges döntések ne akadjanak el, a banki/üzleti partnerek stabilitást lássanak, és a teljesítménye valódi felelősséggel járjon együtt.  Az irányítás átadása előtt tisztázni kellett a szerepköröket, mi a tulajdonos szerepe és mi tartozik az ügyvezetésre, illetve meg kellett határozni a döntési jogköröket, miben lehet egyedül dönteni és mihez van szükség együttes döntésre. Ez utóbbiak jellemzően a stratégiai-tulajdonosi irányítás.

Mivel a juttatások forrása végső soron a családi vállalkozás által a kezelt vagyon számára fizetett osztalék, biztosítani kellett azt is, hogy a családtagokat megillető kifizetések ne veszélyeztessék a vállalkozás működését azáltal, hogy a kezelt vagyon számára teljesített osztalékfizetés „kicsontozza” a céget.  Annak érdekében, hogy az irányításban részt nem vevő, de jövedelemre jogosult családtagok számára hiteles legyen a kifizetés mértéke, illetve annak esetleges korlátozása, biztosítani kell, hogy minden családtag rendszeres tájékoztatást kapjon a családi vállalkozás ügyeiről, elsősorban annak pénzügyeiről.

A legjobb juttatási rendszer az, amit a család is elfogad

Egy ilyen helyzetben nem elég jó szerződést írni. Olyan megoldás kell, amit a család belülről is igazságosnak él meg.  Az ügyfélpéldában ezt a logikát követtük: István „teljesítményhez kötött” jövedelmet (is) kap, Pál viszont a tulajdonosi helyzetéhez kapcsolódó, valamennyire tervezhető juttatásokat kap.

István, természetesen a tulajdonosi alapon járó jövedelmén felül a szokásos, piaci vezetői teljesítmény-ösztönzési eszközök alapján kaphat a vezetői teljesítményéhez kapcsolódó jövedelmet, melynek feltétlenül része egy piaci felső vezetői jövedelem (munkabér), valamint egy hosszú távú vezetői ösztönző rendszer (bónuszok, vezetői opció, MRP), illetve részesedhet a cég értéknövekedéséből is.

Miért jó megoldás a bizalmi vagyonkezelés külföldön élő családtagok esetében?

A külföldön élő gyermek esetében két dolog szokott konfliktust okozni: az információhiány („nem látom, mi történik otthon”), illetva a bizalom hiány („biztos fair módon történik?”).

A bizalmi vagyonkezelés egyik nagy előnye, hogy a dokumentáció és a működés szabályalapú, visszakereshető és az információ-adási kötelezettségek is megfelelően beépíthetők.  Ez nem „kontrollmánia”, hanem a távolság természetes ára – amit elegánsan, konfliktus nélkül lehet kezelni a bizalmi vagyonkezelés útján.

Záró gondolatok

A két gyerek kétféle életútja nem probléma. A probléma az, ha a család ugyanazzal az eszközzel akarja kezelni a kétféle valóságot. Ilyenkor nem a „felezés” hoz békét, hanem egy olyan szabályrendszer, amely egyszerre védi a cég működését, elismeri a felelősséget, és méltányos jövőképet ad annak is, aki más utat választott.

A jó hír: ezt nem később, egy krízisben kell kitalálni. Meg lehet tervezni előre, elegánsan, békével.