Generációváltás és utódlástervezés

Egy korábbi cikkben arról elmélkedtem, mit is jelent a vagyonkezelés, azon belül is a teljes körű vagyonkezelés, a Full Service Wealth Management. Az igazán nagy vagyonok – ideális esetben – több nemzedéken keresztül gyarapodnak, így gondoskodni kell a zökkenőmentes nemzedékváltásról. A jó Full Service Wealth Management szolgáltató, mely sokszor a Family Office, a család magán „hivatalának” működtetője is, előre gondolkozik, figyel a várható nemzedékváltásra és felkészíti a családot.

MIÉRT FONTOS EZ?

Már több mint tíz éve kezdtem prédikálni a magyar sajtóban, konferenciákon, ügyfél-találkozókon a vállalkozói generációváltás eljöveteléről és a felkészülés szükségességéről. Mondhatnám azt is, hogy megelőztem koromat, de az talán szerénytelenség lenne. Ami akkor újdonság volt, ma már közhely. Generációváltás van, s valamit csinálni kell. Ám jó magyar szokás szerint, megy a halogatás, s azt is sokszor el kell mondani, hogy fel kell rá készülni. Nem véltelenül irodalmi figura Pató Pál – „ejj, ráérünk arra még”.

Jó pár éve készült globális felmérésben olvastam, hogy még a sok százéves piacgazdaságokban is elvérzik a családi vállalatok egyharmada az első generációváltás során, egy újabb egyharmad meg nem éli túl a másodikat. Könnyen lehet, hogy nálunk a családi vállalkozások több mint a fele eltűnik majd az alapító kiesésével. Bár nem ellenőrzött az adat, a közelmúltban egyenesen arról beszéltek, hogy a családi vállalkozások 70-80%-nál az örökösök mással foglalkoznak, nem akarják átvenni a családi vállalatot. Ráadásul, nagyon sok családi vállalkozás nem is alkalmas arra, hogy az alapító kiesése után a következő generáció átvegye: nincs szervezet, az alapító tulajdonos mindennel foglalkozik, nem képes egyes feladatokat kiosztani, mindent maga csinál. Röviden: hiányzik a vállalatszerű működés.

MIT LEHET TENNI?

A családi vállalkozást és a családot egyszerre kell felkészíteni a nemzedékváltásra. A felkészítés – felkészülés – alapja az őszinteség. Őszinteség a vállalkozás tényleges helyzetét illetően, s ami talán még fontosabb, őszinteség a saját magunk terveivel kapcsolatban. Saját magunkban kell tisztába tenni, mennyi ideig akarunk még a vállalkozásban dolgozni, mit akarunk csinálni a visszavonulás után.

A VÁLLALKOZÁS FELKÉSZÍTÉSE

A vállalkozás felkészítése voltaképpen ugyanazt kívánja meg, mintha értékesítésre készítenék fel.

Sok családi vállalkozás, amelyet még az alapító vezet, rendkívül esetlegesen működik. Az elsőszámú feladat tehát a vállalatszerű működés megteremtése, a tulajdonosi és ügyvezetési kompetenciák világos elhatárolása. Ez nagyon komplex és olykor fájdalmas dolog, hiszen sok évtizedes rutinokat kell feladni, munkatársaktól kell megválni. Nem kevésbé fontos a családi és a vállalkozási vagyonelemek elkülönítése. Az elmúlt évtizedekben nagyon gyakori volt családi használatú vagyontárgyaknak –ingatlan, autó, hajó – a vállalkozásban tartása, adózási okokból. A beszerzéseket, beruházásokat vállalkozási költségként számolták el, így azokat nem terhelték a személyes jövedelmek korábban jóval magasabb adóterhei. Eltekintve az adókockázatoktól, ez mindaddig működőképes, ameddig egyetlen közvetlen családé a vállalkozás és az használja a vállalkozásban levő házat, autókat, nyaralót, esetleg a hajót, ám ez megváltozik a második nemzedékben, ahol már több családé a tulajdonos.

A CSALÁD FELKÉSZÍTÉSE

A családi vállalkozás felkészítésénél bonyolultabb, s érzelmekkel jóval terheltebb folyamat a család felkészítése a nemzedékváltásra.

Az első kérdés természetesen az, van-e lehetséges utód a családon belül, akár közvetlen leszármazó – gyermek, unoka –, akár házastárs, esetleg más rokon. Ha egyáltalán nincs ilyen, akkor a legcélszerűbb valamiféle értékesítésben gondolkozni, akár külső befektetőnek, akár a menedzsmentnek. Az értékesítés bevételéből lehet biztosítani az alapítók időskorát, illetve az örökül maradó vagyont jótékony célra hagyni. A vállalkozás értékesítése lehet a megoldás akkor is, ha ugyan vannak leszármazók, de azokat nem érdekli a családi vállalkozás folytatása, vagy esetleg érdekelné őket, csak épp teljesen alkalmatlanok rá. Ebben az esetben az értékesítés bevételéből lehet létrehozni olyan családi vagyon alapot, melynek hozama hosszú távra biztosíthat jövedelmet a családtagoknak. Nagyobb vagyonok esetében a családi vagyon alap már a family office-ok, a komplex wealth management világa.

Abban a szerencsés esetben, ha van a családban a folytatásra alkalmasnak látszó utód, idejekorán be kell vonni a családi vállalkozás működtetésébe. Hacsak nem következik be valami váratlan esemény, amikor azonnal át kell venni a staféta botot, időt kell hagyni az utód vagy utódok felkészülésére. A sokadik generációs családi vállalkozásoknál a családtagok belépését az íratlan és írott családi szabályok, olykor a családi alkotmány határozzák meg. A magyar családi vállalkozásoknál, mivel a legtöbb esetben az első nemzedékváltás előtt állnak, ilyesmi aligha van, így az útmutatást leginkább a józan ész és a családot összetartó szeretet adja majd meg. Kölcsönös bizalom és ragaszkodás nélkül a legrészletesebb családi alkotmány is üres, főleg pedig működésképtelen marad.

Nem féltétlenül akar minden családtag részt venni a családi vállalkozásban. Ennek kezelésére többféle megoldás lehetséges. A legegyszerűbb a családi vagyon olyan elosztása, hogy a vállalkozásban részt nem vevő családtagok más úton kapnak juttatást, akár pénzben, akár más vagyontárgyakban. A nagyobb családi vállalkozások esetén lehetséges, sőt célszerű a tulajdonosi és ügyvezetési feladatok szétválasztása, s míg a vállalkozásban dolgozó családtagok munkajövedelmet kapnak, akár jelentős, teljesítményhez kötött bónusszal, a többiek a vállalkozás nyereségéből részesedhetnek, rendszeres osztalékjövedelem formájában. (Ilyenkor persze törvényszerűen merülnek fel az ügyvezetés és a tulajdonosok közötti érdekellentétek.) A családtagok közötti ellentétek feloldását célszerű lehet a családon kívülre telepíteni. Erre is alkalmas lehet a vagyonkezelő (adott esetben a bizalmi vagyonkezelő), mely a családtagoktól egyenlő távolságot tartva vigyáz a közös vagyonra. (S még egy praktikus szempont: a családtagok nem egymásra, hanem a vagyonkezelőre haragszanak, aki nem ad elég pénzt.)

Amikor a nemzedékváltás megtörténik, a visszavonulásnak ténylegesen meg is kell történnie. A legrosszabbat az teszi a családi békének, meg a vállalkozásnak, ha a visszavonuló alapító – tulajdonos – családfő ott marad, beleavatkozik a folyó ügyekbe, vagy éppen fellebbezési fórumként működik az új rezsimmel elégedetlenek számára. Minden más lesz, ez természetes. Lehet, hogy az új vezető rosszul dönt, de az már az ő felelőssége, az ő sorsa.

A nemzedékváltás sehol sem egyszerű, az első nemzedékváltás, amelynek a magyar családi vállalkozások ezrei lesznek most nyertesei vagy éppen áldozatai, meg éppenséggel mintaadó lesz a következő nemzedékek számára. S mivel elkerülhetetlen, ezért fel kell rá készülni.