A gazdaságunkra – melyben napi szinten működünk – a legkevésbé sem jellemző az egyensúlyi állapot. Sokkal inkább egy folyamatosan változó rendszerről beszélhetünk – melyben a változások egymást erősítő hatásaként, fellendülések és visszaesések sorozatai váltogatják egymást. Rendszerelméletben az ilyen mechanizmusra csak visszacsatolási hurokként hivatkoznak.
A gazdaság természete a valós idejű gazdasági indikátorokat teszi szükségessé. Azonban az azonnaliság rendkívül nehézkes, hiszen a gazadasági adatok jellegükből fakadóan késleltetve érhetőek el. Így a legtöbb makroadat a gazdaság múltbéli állapotáról ad információt. Egy műholdnak a helyzetét jóval egyszerűbb meghatározni, mint az üzleti ciklusok aktuális helyzetét.
Az elmúlt időszakban a Hormuzi-szoros a világgazdaság epicentrumává vált. A globális olajszállítmányok közel ötöde halad át a szoroson, így a konfliktus kitörésével a szorosan áthaladó hajóforgalom összeomlása globálisan az infláció feléledését idézheti elő.
A tőkepiacokon hírvezérelt kereskedés zajlik, amelyben Amerika első emberének közösségimédia-fiókja az egyik fontos iránytűként szolgál. Nehéz egy ilyen környezetben akár egy nappal is előre tekinteni. Ugyanakkor a kérdés mindenkit érint, vajon egy, a 70-es évekhez hasonló energiakrízis előtt állunk?










